Elérkezett a várva-várt tavasz a kis hazánkba, s fővárosunkba. Azt hiszem, akkor jelent meg a színen, amikor a múlt hétvége előtt Tihanyba mentünk kirándulni. Nagyszerű idő volt már akkor, mindenki egy szál pulóverben szaladgált. És ami a legjobb, hogy azóta nem múlt el! Lassan két hete, hogy alig akadt egy-két felhő az égen.

Én személy szerint nagyon élvezem a jó időt, de csak akkor, amikor kint is lehetek a szabad levegőn. Amikor az iskolában kell ülni, akkor egyenesen utálom, hogy olyan jó kint az idő, és nekem a sötét épületben kell sínylődnöm. Ráadásul délután még ide-oda kell szaladgálnom, nincs egy szabad percem sem, hogy élvezzem a napsütést, a cirógató szellőt az arcomon, vagy a madarak trilláját. Amikor menni kell, akkor sajnos egyáltalán nincs időm ilyesmikkel foglalkozni.

Budapest népe szerintem egyenesen oda van a tavaszért. Az emberek lenge, nyárias öltözékben járnak, mosolyognak, vidáman cseverésznek egymással. Egyeseket már meg is kóstolt a nap - főleg a szabad ég alatt dolgozókat, vagy azokat, akik szabadságon vannak - ők enyhe barna színt viselnek a bőrükön. Az emberek nagy része azonban még halvány színű. Olyan érdekes, hogy míg ruháikból a nyár olvasható ki, addig a bőrük színéből egészen a tél szava szól.

Szerencsére eljött már a tavaszi szünet ideje, úgyhogy az óráim nagy részét a hőn szeretett tavaszi természetben tölthetem. A tél hidegsége, komorsága egészen el tudja fárasztani az embert - olyanok leszünk tőle, mint egy kimerült elem, amit fel kell tölteni. A tavasz pedig pontosan erre való: új energiát, jókedvet ad az embernek, megjutalmazza, amiért az át bírta vészelni az utálatos téli hónapokat.

Remélem, mások is jól kihasználják ezt a mostani jó időt, és rendesen feltöltik a szervezetüket az éltető erővel, amit a megújulás évszaka ad nekik. Azt mondják, néhol majd megnövekedhet a felhőzet és akár zivatarok is kialakulhatnak. Nos, én a villámlást, az égi háborút is szeretem, de azért a meleg, nyugodt idő mégiscsak nagyobb súlyt nyom a latban. :)

Tegnap este éppen akkor sikerült a Híradóra figyelnem, mikor rossz hírt közöltek. Nem nehéz ilyen pillanatot találni, mivel a Híradó nálunk többnyire arról szól, hogy milyen negatív események töréntek a mi kis hazánkban, vagy éppen azon kívül. Nem úgy, mint például a spanyoloknál, akik inkább jó híreket igyekszenek közölni. Látszik is, ott az emberek nem olyan pesszimisták, mint Magyarországon. De most nem is a magyarok hírközlési szokásairól akartam írni, hanem az esetről, ami a következő volt:

Tűzoltódaru emelte ki azt az autót, amely eddig ismeretlen okból előzőleg a Dunába csúszott a XXIII. kerületben a Horgászparton, március 18-án késő este. A kocsiban ketten ültek, egy 20 éves férfi és egy 16 éves lány. A férfi rövid időre kiszállt az autóból, de mire visszatért, a kocsi belecsúszott a Dunába. A férfi megpróbálta kimenteni társát, de nem járt sikerrel. Az MTI-től megtudtuk, hogy a búvárok előbb az autót emelték ki a vízből, amelyben csak egy kabát volt, a kézifék pedig nem volt behúzva. Később megtalálták a lány holttestét is.

A hír hallatán két kérdés merült fel bennem rögtön: a lány miért nem húzta be a kéziféket, vagy miért nem ugrott ki az autóból, ha észlelte, hogy az elkezdett a vízbe csúszni? Aztán az egyik blogban azt olvastam, hogy biztosan pánikba esett, nem tudta, hirtelen mit tegyen, és valószínűleg ezért nem jutott eszébe, hogy éppen a kézifékhez nyúljon. Ez teljesen logikus. Viszont az nem, hogy nem szállt ki a kocsiból. Ha valaki veszélyben érzi magát, nyilván megpróbál elmenekülni arról a helyről, ahol veszélyezteti valami.  Jelen esetben az autóról van szó. Gondoljunk csak bele, hogy ha például kigyullad egy busz, mindenki a legközelebbi kijáratot keresi, és megpróbálja minél előbb elhagyni a fedélzetet, akár úgy is, hogy másokat letapos, arrébb lök, satöbbi.

A jármű vízbe kerülése előtt törénő kiszabadulás hiányában új kérdés merül fel: miért nem tudodd kimászni a lány? Egy autóból kiszállni nem tart olyan nagyon sokáig, csupán két-három másodpercbe telik. Mozgó jármű esetén még együtt jár némi sérüléssel is, de egy pánikba esett, menekülő ember számára ez aligha lehet fontos véleményem szerint.

Itt tehát az ember elkezd feltételezéseket gyártani. Például, hogy a lány nem volt eszméleténél, esetleg, hogy mondjuk aludt. Vagy, hogy az autó be volt zárva, bár ennek alátámasztásaként nem közöltek semmit a hírekben, ott csupán a be nem húzott kézifékről esett szó. Így inkább az első elmélet jöhet szóba. Azt nem hiszem, hogy egy 16 éves lány ne tudta volna kinyitni az autó ajtaját, az már eléggé abszurd lenne. Bár, ha a kocsi olyan ramaty állapotban volt, előfordulhatott, hogy beragadt az ajtaja. Az a baj, hogy elég kevés a rendelkezésre álló információ, így széles a találgatások skálája.

Meg aztán ott van a kézifék is. Nemigen tudom megérteni, hogy az autó miért csak akkor kezdett el csúszni, mikor a srác kiszállt? Úgy még esetleg el tudnám fogadni, hogy rögtön a megérkezésük után hagyta el az autót, de akkor egyből észlelnie kellett volna, hogy a magára hagyott kocsi elkezdett gurulni a víz felé. Az nyilván produkál némi hangot, hogy egy autó a megindul egy lejtőn. De ha ezt nem hallotta volna meg, akkor azt mindenképp érzékelnie kellett volna, hogy az autóban ragadt lány pánikba esve esetleg elkezd kiáltozni. Következésképpen akkor még talán lett volna elég ideje arra, hogy a lányt kimenekítse, mielőtt az autó eléri a Dunát. A hírekben viszont az volt, hogy mire a manus visszaért az autóhoz, az már benne volt a vízben, következésképpen eléggé messziről kellett, hogy visszaérjen. Vagy nem sietett annyira...

Nem akarok senkit gyanúsítani semmivel, csak annyit akartam volna közölni, hogy "valami bűzlik" az esetben. Bár az is lehet, hogy ez a "bűz" csak a körülmények kellő ismeretének hiánya miatt keletkezett. Remélem, hogy semmiféle aljas dologról nincs szó jelen esetben. Azt is remélem, hogy nem fog előfordulni több ilyen figyelmetlenségből adódó baleset, mint amilyen Mohácsnál egyszer előfordult a kompátkelőnél...

Budapesten 35 ember előállításával végződött vasárnap este a március 15-i nemzeti ünnep. Bevitték a rendőrségre a korábbi évek tüntetéseiről ismert Budaházy Györgyöt és Toroczkai Lászlót is.

Na, bevallom, azért egy kicsit nagyobb balhéra számítottam, de azért a magyar nép nem tagadta meg önmagát tegnap sem. Voltak páran, akik megint fel akarták ingerelni a többnyire békés embereket, de idén olyan nagy volt a rendőri készültség, hogy esélyük sem volt tüntetést szítani. Még tojásdobálás sem volt, hiszen az már bűncselekménynek számít, és akár le is tartóztathatják érte az embert. Inkább - hogy az embereket lebeszéljék az agresszív véleménynyilvánításról - kihelyeztek egy gyűjtődobozt, ahová mindenki lerakhatta a magával hozott "kézifegyverét", és ha akarta, még egy kis cetlin a véleményét is odabiggyeszthette a tojás mellé.

Az ünnepelni vágyók átestek mindenfélén; fémdetektoros vizsgálaton, meg motozáson. Gondolom, úgy érezték magukat, mintha egy repülőre akartak volna felszállni. Ott is minden porcikáját átvizsgálják szerencsétlen utazónak.

Azért nem minden ellen volt hatásos ez a nagy készültség. Demszky Gábor beszédébe, a zászlófelvonásba, és az ünnepségek más részeibe is belekiabáltak, vagy belefülyültek néhányan. Olyanok, akik még a forradalom áldozatait sem tisztelik. Az ilyen emberek magukra vessenek, amiért ennyire nincsnek tekintettel semmire, és azért is, mert csak a rendet zavarni mentek ki az utcára.

Ilyen volt a hírhedt Budaházy György is. De szerencsére őt letartóztatták, mert annyi esze volt, hogy maszkot viseljen az ünnepség alatt. Ugyanis már a maszk viselése is tiltott az ilyen rendezvényeken, aki mégis ilyet hord, azt őrizetbe veszik; tették ezt Budaházyval is. Ő valószínűleg megint valami rendbontásra készült, ahogy Toroczkai László is. Ez utóbbinak sikerült egy kisebb csoportot maga köré gyűjteni, és el is kezdték a rendbontó vonulásukat, de a rendőrök szerencsére hamar szétoszlatták a csoportot. Toroczkai még felszólalt egy esti bejelentett rendzvényen, azt mondta, "szabadítsák ki" másnap 10 órakor Budaházyt. Ezután haza akart menni, de a rendőrök hosszas tárgylás után végül letartóztatták a kordonnál, ahol ki akart menni.

Tegnap a Magyar Gárda is aktív volt, persze nem a rossz értelemben mondva. Ők 500 új tagot avattak fel a Hősök terén délelőtt. Ez a rendezvény rendben lezajlott, csupán két embert vittek el a helyszínről a körülbelül háromezer szemlélődő közül.

Egy szó, mint száz, az idei március 15-i ünnepségek többnyire csendben-rendben zajlottak, különösebb konfliktus nélkül. A rendőrök is csak egy paprikasprayt használtak állításuk szerint (Morvai Krisztina szerint nem). Ez azért úgy vélem, jó arány, az elmúlt évek eseményei után. Remélem, a jövőben sem kerül sor nagy rendbzavarásokra.

Budapest egy nagyváros, Magyarország fővárosa. Sok ember él itt; az ország lakosságának mintegy ötöde. Területe vszont nem az oszág ötödét fedi, hanem ennél jóval kisebb kiterjedésű. Ezekből következik, hogy a népsűrűség itt jóval nagyobb, mint bárhol az országban.

De ha azt vizsgáljuk, hogy egy viszonylag kicsi területen él sok ember, akkor túl sok jó következtetést nem vonhatunk le ezekből a tényekből. A városi ember sokat fogyaszt, sokat szennyezi a környezetét, kevésbé vigyáz arra, ami körülveszi, inkább magával törődik, rohan, nincs ideje megállni, és elcsodálkozni semmin. Budapesten nem is igen lehet jó dolgokon elcsodálkozni, inkább a rosszakon lehet megbotránkozni a hétköznapi életben. De ezért nem akarom teljesen leírni ezt a várost, mert van itt is néhány szép dolog is, ami nemigen "való" egy városba. Itt most néhány szép természeti látnivalóra gondolok elsősorban, és ezeket szeretném bemutatni néhány mondatban. (Nem szabad elfelejteni, hogy Budapest ezeken kívül is ezer csodát rejt!)

Néhány természetvédelmi terület Budapesten:

• Budai Sas-hegy TT (30 ha): Mint a nevéből is kiderül, a budai oldalon található. Szerencsére a területe beépítetlen maradt, így az itt megtelepedett élővilág nem károsodhatott. A hegy alapkőzete a dolomit, viszont találhatunk rajta "köszálakat", vagyis kovával átitatott sziklatömböket, melyek a környező kőzeteknél jobban ellenálltak a lepusztulásnak, és érdekes formájukat is eme ellenállás nyerte el számukra. Ilyen kőszálak például a Beethowen-, és a Medve-szikla. A növényzet vizsgálatánál az északi és a déli oldalt külön kell tárgyalnunk. Az északi oldalon ugyanis inkább havasi jellegű növényfajokat, míg ezzel szemben a déli oldalon a jégkorszak előtti és közötti melegkorból származóakat találunk. A hegyet a gazdag ízeltlábú fauna jellemzi, különösen a pókok és lepkék élnek itt nagy változatosságban. Itt megtaláljuk az igen ritka ájtatosmanót és a fűrészeslábú szöcskét is, valamint a pannongyíkot. A hegy lábánál lévő cserjékben számos madárfaj él és fészkel.
• Jókai-kert TT (3 ha): Jókai Mór 1853-ban vásárolt egy telket házzal a Sváb-hegyen, hogy a számára oly fontosnak tartott kertészkedést gyakorolhassa rajta. Sajnos az író halála után a telek hanyatlásnak indult, és a rajta lévő házat le is bontották. Az épület, ami a ház helyére került, ma a Természetvédelmi Hivatal birtokában van, s egyik szobája az író házában talált emléktárgyakat tartalmazza; ez látogatható a nagyközönség számára. A kertet 1987-ben kezdték rekonstruálni, célja a ma már idős növényzet áploása és a környezeti nevelés is.
• Pál-völgyi-barlang TT (1 ha): A barlangot 1904-ben fedezták fel, s hamarosan 1200 méternyi barlangrendszert tártak fel a föld alatt. 1919-ben ezek egy része látogatható volt az emberek számára. 1980-ban újabb kutatások bebizonyították, hogy ez az ország második leghosszabb barlangja a maga 12 kilométeres hosszával. Járatait a mélyből a repedések mentén feltörő melegvizek alakították ki. A jellegzetes hévizes oldásformák és ásványkiválások mellett a felszínről beszivárgó csapadékvíz hatására kialakult cseppkövek is megtalálhatók. Ma körülbelül 500 méteres szakasza látogathaó a barlangnak, melyet egy kőfejtő rejt magába.
• Szemlő-hegyi-barlang TT (1 ha): A barlangra 1930-ban találtak rá kőfejtés közben. Az azóta 2,2 kilométer hosszúságban megismert barlangnak 300 méteres kivilágított szakasza látogatható. A barlang felett korszerű kezelőépület található, amelyet 1986-ban nyitottak meg. Az e fölött alálható parkosított terület legmagasabb pontján van a Barlangkutató emlékkert. Maga a barlang sok látnivalót tartalmaz; borsóköveket, karfiolra emlékeztető formájú közeteket. 1991 óta asztmás betegeket is kezelnek a járatokban lévő páradús levegő segítségével.
• Budapesti Botanikus Kert TT (3 ha): Műemléki és kerttörténeti szempontból is kiemlekedő jelentőségű létesítmény. Jelentős növéyntani, tudomáyntörténeti és oktatási értéket képvisel. Körülbelül 6500 növényfajt és változatot tartalmaz hat tematikus csoportba rendezve.

Ezenkívül a Háros-szigetet említeném, mint természetvédelmi területet, de arról majd külön fejezetben foglalkozom. Remélem, ez alapján senki sem fogja a fővárost csak egy "szmogtelepnek" tartani! :)

Íme egy újabb jó példa arra, hogy a szép kis fővárosunkban mindig történik valami. Az emberek egy része nem akar szakítani a hagyományaival - miért is tenné - főleg, ha meg is engedheti magának, hogy fenntartsa pazarló szokásait. A pézszórásról szólt a szombat (2009. 02. 20.) este is, hiszen ezen a napon rendezték meg a XIV. Budapesti Operabált.

A rendezvényre alaphangon 70 000 forintért lehetett bejutni, de ez az ár csupán korlátlan italfogyasztásra jogosította fel a résztvevőket. Aki igényt tartott a "pazar Gundel vacsorára" is, annak 130 000 forintot kellett költenie a különtermi belépőre. Aki még több kényelemre vágyott, 260 000 forintot kellett, hogy fizessen a páholybérletért, ez viszont azt jelentette, hogy az előadást az asztalánál ülve nézhette, s "a táncparkett is néhány lépésre" volt tőle.

A "pazar Gundel vacsoráról" csak annyit mondanék, hogy elhízni - sőt még jóllakni - sem igen lehetett tőle. Még nekem se lett volna elég, pedig rólam mindig azt mondják, hogy annyit eszem, mint egy madárka. Azt viszont senki sem állíthatja, hogy nem tálalták szépen azt a pár falatot, ami a tányérra jutott. A készítők nyilván rendelkeznek egy jó adag szépérzékkel - nem hiába kaphatták a megtisztelő feladatot, hogy az Operabál "vacsorafelelősei" lehessenek. Néhány kép a vacsoráról, véleményem alátámasztásaként:

Egy szó, mint száz, az Operaház falai között minden úgy zajlott, ahogy kellett; a vendégek jól szórakoztak, élvezték a pazar előadást, táncoltak, és "magamutogathattak", azaz díszes, csinos ruháikkal tetszeleghettek egymás előtt. Azoknak, akik ilyen magas körökben mozognak, nyilván nagyszerű szórakozás a "pénzköltészet". Azért hívom így, mert aki ennyi pénzt el tud költeni, az már igazi művész. Az értelmetlen dolgok művészei ők, mert nem tudom elhinni, hogy annyi pénzből, amivel például az Operabál résztvevői is rendelkeznek, csupa hasznos dolgot vásárolnak. A gazdagság véleményem szerint az esetek döntő többségében némi értelmi megfogyatkozással - mondjuk úgy: "felejtéssel" - jár. Elfelejtik, hogy csak a szükséges dolgokat kellene megvásárolniuk. Ehelyett inkább dőzsölnek, és a pénzük mennyiségével hozzák összefüggésbe a szellemi kapacitásukat.

Az Operaház résztvevőinek azonban nem sok tudomása volt a falakon kívül történő eseményekről:

 Az Operabállal egy időben az ATTAC Magyarország Egyesület és a Dolgozói Aktív Centrum (DAC) Baráti Kör Anti-Operabált, utcabált szervezett az Operaház épületével szemben lévő oldalon azzal a céllal, hogy felhívja a közvélemény figyelmét "a fennálló rendszer égbekiáltó ellentmondásaira és a társadalmi igazságtalanságokra".

Amint látszik, odakint is megindult a mozgolódás, egy csoport akarta kinyilvánítani nemtetszését; először csendesen, a puszta jelenlétükkel, de aztán többre vágytak, be is akartak jutni, hogy megzavarhassák a gazdagok szórakozását. Ezt a rendőrök megakadályozták, így nem fulladhatott botrányba a rendezvény.

Viszont abban valóban igazuk van a demonstrálóknak, hogy sok az égbekiáltó ellentmondás és az igazsgtalanság. Hallhatjuk - hiszen már szinte a csapból is ez folyik - hogy mennyien veszítik el az otthonukat a válság miatt (és még mennyien fogják!). Ezzel szemben itt van jópár olyan ember, akik úgy viselkednek, mintha provokálni akarnák a szegényeket. A szombat este maga volt az ellentét: kint & bent - ég & föld! Ilyen helyzetben jogos tehát a kérdés, hogy akkor miért mutogatják magukat még mindig ezek a gazdag emberek? Miért nem húzzák inkább meg magukat, ha már arra nem képesek, hogy inkább mások javát szolgálják a hatalmas vagyonukkal saját életük kényelmessé tétele helyett? Miért egye a sárga irigység azokat, akik alig bírják kinyögni a törlesztőrészleteket? Meddig kell még tűrniük a szegényeknek ezt a - vonakodom kimondani, de az igazsághoz ez áll legközelebb - pofátlanságot?

Nem jó dolog az indulatosság, nem is jó semmire, csak önpusztítás, így le is teszek róla. Lehet kevésből is szépen élni, nem is ezzel van alapvetően a gond. Sokkal inkább azzal, még mindig nem jött rá a magyar nép, hogy az összefogás ezerszer jobb dolog, mint az örökös széthúzás, ellenségeskedés. Ha a gazdag adna a vagyonából egy keveset a szegénynek, azzal mindenki jól járna. A szegény ki tudna lábalni a nehéz helyzetből, a gazdag pedig elmondhatná magáról, hogy nem egy önző dög, akit sokan a Pokol legmélyebb bugyraiba kívánnak. Persze az élet nem ilyen egyszerű sajnos...

Tegnap délután eleredt a hó. Én azt hittem, ez megint olyan rövid lefutású hóesés lesz, mint ami már néhányszor előfordult ezen a télen. Nem is tulajdonítottam neki nagy jelentőséget. De este még mindig esett, és akkor már egészen vastag rétegben borított mindent. Gyönyörű látvány volt. El sem tudtam képzelni, hogy ez a tél tartogathat még nekem ilyen szép meglepetéseket.

Szerda reggelig az országban sokfelé várható havazás. Többfelé -
elsősorban az ország keleti felében - újabb 5 cm-t meghaladó hó
várható. A legnagyobb mennyiségű hó az Alföld északi, északkeleti
részén valószínű.

A Dunántúlon többfelé, majd kedd késő estétől északkeleten helyenként
viharos (60-80 km/h) lökésekkel kísért északi szél várható. Az erős,
időnként viharos szél miatt többfelé hófúvásra is számítani lehet.

Nem lesz szép időnk az elkövetkezendő napokban. A szél és a hófúvás kimondottan kellemetlen dolgok, de "ez van, ezt kell szeretni". A szép fehér tájért meg kell küzdenünk a hasító széllel, és a kemény hideggel. De legalább hó van. Legalább a mi kis Városunk most fehérbe öltözhetett pár napra. Legalább ha a meleg szobában ülünk fent, valamelyik magasabb emeleten, és kinézünk az ablakon, valami szépet is láthatunk, nem csak az állandó, egyhangú szürkeséget. Most a fehér fák és fehér utak mind-mind egy kis békét sugároznak. Egyesek talán el is merengenek, és a távolba tűnő gyerekori hógolyózásokra, a feledhetetlen szánkózásokra, hóemberépítésekre gondolnak.

Egyes téli estéken, mintha megállna az idő. Ezért szeretem én személy szerint annyira a hóesést, a havat, a fehérséget. Ilyenkor minden olyan csendes, hiszen az állatok, a növények, mind "alszanak". Nekünk is meg kell ilyenkor egy pillanatra pihennünk, és igenis ilyenkor ki kell tekintenünk az életünk szép pillanataira! Ne is szalasszuk el egyszer se megtenni!

A Duna-part körülbelül ezt a látványt nyújthatta ma. A fehérségbe vegyül egy kis szürke szmog is, de egy nagyvárosban ez mondhatni "elengedhetetlen". Nem hiába volt nemrégiben szmogriadó is, aminek nem nagyon láttam értelmét a magyar mentalizmust látva és ismerve. De ezek az "okos" magyar emberek is megérdemelnek néha egy kis szépséget, amit a Természet biztosít számukra, annak ellenére, hogy ők - a világon élő többi "okos" néppel együtt - tönkre teszik azt. A Természet nem egy végletekig kizsákmányolható dolog, tudnunk kellene, hol van a határ. Az emberek olyan sajnálatra méltóan buták, nem veszik észre, hogy a levegőt, amit most lélegeznek be, a saját gyermekeik elől szívják el; az anyagokat, amiket felelőtlenül elpazarolnak, az utódaik elől szipolyozzák el. Hiába szól egyre inkább erről a média, a Pénznek még mindig világot meghódító hatalma van sajnos. Mondhatnánk: "A pénz öl, butít és nyomorba dönt." De nem mondjuk. Tudatos környezetbarátként szívből remélem, hogy egyszer mérvadó lesz ez a mondás.